词典烦搅
烦搅
词语解释
烦搅[ fán jiǎo ]
⒈ 烦扰；搅扰。
引证解释
⒈ 烦扰；搅扰。
引清 曹寅 《雨夕偶怀桐皋僧》诗：“名根缚枯寂，慧业障烦搅。”
李準 《不能走那条路》：“他老是觉得好多声音在烦搅着他。”
相关词语
- yīn fán殷烦
- jiǎo gěi搅给
- fán xián烦嫌
- fán yù烦狱
- nài fán耐烦
- fán wěi烦伪
- jiǎo hùn搅诨
- jiǎo zá搅杂
- xīn rú dāo jiǎo心如刀搅
- rǒng fán冗烦
- fán chǔ烦楚
- jiǎo qū bā搅蛆扒
- jiǎo qī niàn sān搅七念三
- fán wù烦务
- zì zhǎo má fán自找麻烦
- jiǎo huō搅和
- fán rú烦茹
- fán yū烦纡
- mèn fán懑烦
- jiā fán zhái luàn家烦宅乱
- jiǎo hòng搅哄
- fán dú烦黩
- jiǎo sàn搅散
- xīn fán yì luàn心烦意乱
- fán bào烦抱
- fán yù烦郁
- nài fán奈烦
- fèi fán费烦
- fán mán烦悗
- fán yán suì cí烦言碎辞